Ha célba értél, az jó, nagyon jó :)
Bár mind a mai napig nem sikerült felfognom, hogy megcsináltam, amire 4 éve vágytam. Persze ennek a 4 évnek a nagyobb része csak álmodozás volt. A tevőleges időtartam 1 év és 8 hónap :), szinte napra pontosan.
Lefutottam a félmaratont. Közben múlt kedden csak úgy véletlenül - tényleg, mert azt hittem még van pár napom a teljesítésig - megfutottam ebben az évben az 1000. km-emet.
És most... fogalmam sincs mi lehetne az új cél. 
- nem akarom gyorsabban lefutni - soha nem érdekelt az idő, csak az volt a fontos,hogy ne érjen utol a záróbusz
- nem akarom még egyszer lefutni - pont elég volt ez az egy, a végére totálisan elkészültem
- nem akarok ennél többet futni - annyi másra is kell az idő
- nem célom, hogy 1250 vagy 1500 vagy nem is tudom hány km-t fussak egy évben, végülis nem akarok több FM-t se futni, akkor meg minek
- idáig 124,5 órát töltöttem futással, az több mint 5 teljes nap - iszonyú sok

Lehet, hogy várnom kellett volna azzal a félmaratonnal még egy pár évet.......
Azt hiszem tényleg az Út a fontos, nem a cél, jobb volt úton lenni :))

2012 június 10: 19. K&H olimpiai maraton és félmaraton váltó, Budapest
Egy évvel életem első futóversenye (a 18. K&H) után újra a rajtban maratonváltóban... így történt:

Állok a váltózónában, kezemben egy pohár vízzel. Nézem az órát, lassan itt az idő. Végül Andrea feltűnik a kanyarban - én átbújok a szalag alatt, a fejemre öntöm a pohár tartalmát, úgy várom. Megérkezik: "akkkkkora PB-t futottaaam!!!" - vele örülök, talán puszit is adok, elveszem a váltóbotot, a kezébe nyomom az üres poharat (később nem értette, azt hitte szegény hogy vizet vittem neki...) és elindulok. Ha a köd nem lenne teljes, a fejemről csordogáló víz tovább lágyítja a képet amit látok. Elindulok, valahogy még meghallom ahogy Andrea leállítja az óráját, erről eszembe jut hogy nekem meg el kellene indítani, úgy is teszek.

Azt hiszem este fél 8 felé elmegyek futni. Terveim szerint nem egyedül, de mivel ma iramfutás is van a tervben, ezért laza futás, amolyan 7 perces laza, csak az első 33 percben lesz, utána kicsit kevésbé laza lesz az egész. Amikor hosszút futunk a hétvégeken, akkor ez a laza olyan 7:20-as.

Ismét egy Csigafutam, immáron a harmadik. Minden alkalommal úgy megyek oda, és úgy jövök haza, hogy igen, ez az, ilyet akartam, erre vágytam.

Lassan futni, jó társaságban - egészen pontosan olyan tempóban futni, ami jólesik. Általában a közösségi futások legnagyobb részének a tempója nekem még nagyon gyors, valószínűleg az is marad :), emiatt ahelyett, hogy élvezni tudnám, leginkább levegő után kapkodok.

Április 30. hétfő, 22:00 óra

Elküldtem az előző hetemet Olinak, jeleztem, hogy sok nekem a másfél óra, a végére mindig totál KO leszek. Megjött a válasz - Igyál többet, cukrosat, negyedóránként - ja és a vasárnapi hosszú futásom 2 óra. Hogy miiiiiiii?

Visszakérdeztem, az volt a válasz: Mutassam meg, hogy én vagyok az úr.

Miután a kütyük segítségével összegyűjtöttük az adatainkat, feltöltöttük, nézegettük, elemeztük az edzésnaplónkban, a következő lépés az, hogy ezeket az adatokat megosztjuk barátainkkal, ismerőseinkkel, ismeretlenekkel, a külvilággal.

Azt írtam pár hónapja, hogy szeretnék egy Csigafutamot, kifejezetten lassú futóknak.Olyan lassúaknak, akik egyformán lassúak. Nem attól lassúak, hogy 5 perces km-ek helyett futnak 5:10-et mert előző nap sokáig voltak fent, hanem úgy igazán. Ezt álmodtam meg magamnak. :) 

Az előző részben elkezdtem összegyűjteni az általam ismert és többé-kevésbé kipróbált internetes edzésnaplókat és a használatukhoz ajánlott, vagy szükséges kütyüket. Most lássuk az ezekhez kapcsolódó webes szolgáltatásokat, hiszen az adatok összegyűjtése csak az első lépés – a következő azok elemzése, követése, megosztása.

Amikor elhatároztam hogy futni kezdek – akkor még futópadon – , rögtön felmerült bennem az, hogy valahol követnem kellene a megtett távolságokat és a hozzá tartozó időket. Hátha kiderül, hogy hiába szenvedek... vagy rosszabb esetben, esetleg látok majd valami pozitív változást a dologban. Először az jutott eszembe, hogy lesz egy Excel táblám, amibe rendszeresen bevésem az adatokat, de kicsit továbbgondolva a dolgot rájöttem, hogy biztosan nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jut. Ráadásul milyen jó lenne, ha bárhol, bármikor hozzáférnék ehhez a táblázathoz, mondjuk a telefonomon keresztül is (macerás ám hosszabb távon megjegyezni, meg nem is mindegy, hogy 6 km 8 perces kilométerekkel, vagy fordítva...). Kell, hogy legyen az interneten erre valami megoldás – elkezdtem keresgélni, és meglepődtem. Be kell vallanom, hogy bár nem tartom magamat informatikai téren különösebben elmaradottnak, ezen a téren értek meglepetések. Egy kiforrott iparág kellős közepébe csöppentem...

A pancserteszt folytatódik – ezúttal még mélyebbre ásunk...

Pancserteszt: jobb a GPS-es futóóra mint az okostelefonos futóalkalmazások? Ha már okostelefon, melyik a legjobb alkalmazás?

Vigyázat: a tovább után hosszú, száraz, technikai jellegű bejegyzés következik! :-)

A szilveszteri Nike Sziget-futáson fogadalmat tettem cirka 200 másik emberrel együtt :) az övéket nem nagyon ismerem. Az enyém nagyon egyszerű: félmaraton.

A csigaságomhoz képest miért nem vállaltam többet? Miért nem vállaltam azt, hogy javítok az időn is?

Az elmúlt hetekben nagyon keveset futottam, jólesett nem futni, legfőképpen jólesett edzésterv nélkül futni. Közben lett egy szép új cipőm, pihentem egy nagyot és ezzel együtt visszatért a kedvem is.

Nem, nem azért kezdtem el futni, mert fogyni akartam. Azért kezdtem el futni, mert a futásnál utálatosabb dolgot a világon nem tudtam elképzelni. Mindig arra gondoltam, hogy ki az a hülye, aki csak úgy fut sok-sok kilométert. Ezen csoportba tartozott apu is és egy nagyon jó barátnőm is - az utóbbit meg tudtam indokolni a fogyással, de igazándiból számomra nem volt elég indok ez sem. Szimplán és egyszerűen azt gondoltam, futni annyit kell, hogy a labdával te legyél a leggyorsabb a pályán.

Amióta futok, egyre inkább meggyőződésem hogy hiba az, hogy az iskolában nem tanítják meg a gyerekeket futni. Valamiért mindenki azt gondolja, a futás képessége az embernél veleszületett dolog – igen ám, csakhogy szerintem ez az ösztön létfenntartásra, önvédelemre, életmentésre alakult ki. Senki sem akar órákon keresztül menekülni, inkább gyorsan elérni a legközelebbi menedéket, ahol biztonságban érezheti magát (és végre levegőt is vehet). Ebből fakadóan az átlagembernél az ösztönös futás általában a rövid távú maximális erőbedobást jelenti.

A Záróbusz az alvázasok törzsébe, azon belül a ragadozók rendjébe tartozó vérszomjas faj. A Záróbusz méretei és egyéb jellemzői alfajonként változnak és igen eltérőek lehetnek. Hossza elérheti a 10-12 métert, tömege a 10 tonnát. Vadászat közben sebessége eléri a 7 perc / km-t. Élőhelye igen változatos, a Föld szinte minden kontinensén előfordul. Általában négy keréken közlekedik, bár egyes alfajok hátsó végtagjai megvastagodtak. Rendszerint utcai futóversenyek környékén vadászik. A Záróbuszok szintidő alatt teljesítő futókkal táplálkoznak.

Egyszer szeretnék látni egy olyan "verseny" kiírást, hogy verseny lassú futóknak, 7 percnél BIZTOSAN lassabb kilométerekkel. Lehetne Csigafutam a neve a sorozatnak :) csak, hogy nagyokat álmodjak :)) Szerintem sokan eljönnének, végre azt éreznék, hogy ők sem maradnak ki valamiből, ami jó és buli.

Egészen egyszerűen nem érzem jól magam, amikor valaki laza könnyedséggel odaveti, hogy futunk egy könnyed 6 perces szigetkört, vagy közli, hogy félóra alatt 4-6 km az szinte semmi, és meg se kottyan senkinek.

Folyton repkednek mindenféle számok, 6 perces, 5 perces, sőt akár 4 perces kilométerekről - ennél kisebb számokról ne beszéljünk. Ezek konkrétan űridők, aki 6:30 alatti kilométereket fut az nekem UFO. Fogalmam sincs, hogy ezt mégis hogyan lehet elérni.

Igen, lassú vagyok :) nagyon :) Azt szoktam mondani, hogy másnak az én tempóm már gyaloglásnak tűnik, pedig én istenbizony futómozdulatokat végzek :)

Lassan másfél évtized óta úgy voltam vele, ahogy azt mondani szokták, hogy a villamos után se, inkább megvárom a következőt. Aki nálam jobban utálta a futást, az hazudik vagy nem megengedett külső segítséget vesz igénybe.

Szúró fájdalom rémlik fel az oldalamban. Szakközépiskolai testnevelés órák jutnak eszembe, amikor a TF-en frissen végzett Kovács bá’ hajtott minket körbe-körbe az iskola udvarában. Nincs harag, de azt hittem, hogy egy életre megutáltam a futást. Amellett, hogy fárasztó, még unalmas is, és az út szélén állók szimplán hülyének nézik az embert. Itt a XXI. század, a technika, a motorizáció százada. Ha jobban megnézzük, az értelmesebbek már párszáz éve is lovat vettek igénybe a helyváltoztatáshoz...

Van egy csomó minden, amiről még írni szeretnék, de ez a tegnapi nap akkora élmény volt, hogy inkább ezt veszem előre. 

A válasz egyszerű: Én.

Vannak, akik azért futnak, hogy fogyjanak. Vannak, akik le szeretnék futni a félmaratont, vagy a maratont. Vannak, akik csak az egészségükért. Én azért, mert szeretek futni… 

A történet ott kezdődik, hogy amióta az eszemet tudom, sportolok. Úsztam, kézilabdáztam, kosaraztam, táncoltam, curlingeztem. A sport az életem egyik fontos része. Már futkároztam korábban is, de nem foglalkoztam különösebben, hogy milyen sebességgel teszem mindezt.  Több mint 3 éve boldogan lefutottam 7 km-t a K&H maratonváltós csapat egyik tagjaként, nem mondom meg milyen idővel :))))) Mindegy célba értem, örültem. Aztán vettem egy pulzusmérő órát, ott kiderült, hogy a tankönyvi értékek tőlem távol állnak, és ez kicsit meg is ijesztett. Aztán hol futottam, hol nem – mivel intenzíven sportoltam mást, így igazándiból nem éreztem szükségét, hogy mellette még fussak.