A Záróbusz az alvázasok törzsébe, azon belül a ragadozók rendjébe tartozó vérszomjas faj. A Záróbusz méretei és egyéb jellemzői alfajonként változnak és igen eltérőek lehetnek. Hossza elérheti a 10-12 métert, tömege a 10 tonnát. Vadászat közben sebessége eléri a 7 perc / km-t. Élőhelye igen változatos, a Föld szinte minden kontinensén előfordul. Általában négy keréken közlekedik, bár egyes alfajok hátsó végtagjai megvastagodtak. Rendszerint utcai futóversenyek környékén vadászik. A Záróbuszok szintidő alatt teljesítő futókkal táplálkoznak.

A legtöbb amatőr futó életében eljön az a pillanat, amikor megfordul a fejében, hogy jó lenne magát kipróbálni egy szervezett futóversenyen. És ezt milyen jól teszi! Aki már vett részt ilyen versenyen, az tudja, hogy a futóversenyek (mint általában a társas események) hangulata semmivel sem hasonlítható össze. Versenykörülmények között az ember teljesítőképessége ugrásszerűen megnő, ilyenkor születnek a legjobb idők (Personal Best-ek – PB-k), kovácsolódnak össze csapatok, születnek hosszú távra szóló kapcsolatok. Nem szabad kihagyni!

Van azonban egy kis bökkenő, a versenykiírásban sokszor megjelenik az alábbi fenyegető tétel:

„A mezőnyt 7 perc 30 mp/km tempóban záróbusz követi. Amennyiben a mezőny utolsó tagja ennél gyorsabb tempóban fut, abban az esetben a záróbusz őt követi. Akit a záróbusz beér, fel kell szállnia, a rajtszámát áthúzzák, a célterületre nem léphet be."

És ez még semmi, arról szemérmesen senki sem beszél hogy mi történik azután: a Záróbusz által összefogdosott szerencsétlenek nyilvános megszégyenítésben részesülnek, a (természetesen célterületen kívüli) végállomásra érkezve az áthúzott rajtszámú áldozatok a Futótársak megvető pillantásával övezve kezdhetik meg sokéves száműzetésüket egy távoli lakatlan szigeten, persze közvetlenül a felnégyelés után.

Mindez persze nem igaz. A Záróbusz funkciója az, hogy segítse a sérülteket (kiugrott bokával-térddel még kilométereket „futni" már nem akkora élvezet), jelezze a szervezőknek a futók elhaladását (hogy ne kelljen fél napra lezárni a várost), felszabadítsa a futóútvonal mentén felsorakozott zenészeket, hogy ne kelljen napestig püfölniük a dobokat a környéken lakók legnagyobb megelégedésére. Persze az is igaz – ahogy azt egy jó barátom elmondásából tudjuk –, hogy a Balaton-átúszás zárókompjára felmászva még ő is meglepődött, hogyan tudnak fejlett, sportos, életerős férfiak ilyen nagyon, nagyon, NAGYON szerényen üldögélni, lehetőleg kerülve a szemkontaktust...

Még nem volt szerencsém a Záróbusz vendégszeretetét élvezni, a Záróbusz-para néven ismert fogalom azonban egyáltalán nem ismeretlen. A buszra felszállni azért rossz, mert azzal végérvényesen bebizonyosodott, hogy elbuktál, feladtad a harcot. Sokunk nem a dobogóért, hanem önmagáért versenyez, sokszor nem is az idő, „csak" egy-egy verseny – táv – befejezése a kitűzött cél. Lehet, hogy ez a záróbusznál csak egy-két másodperccel lassabb tempóval sikerülhetett is volna, különösen ha nem számítjuk a sarkunkban haladó monstrum fenyegető tényét. A Záróbusz-para tehát arról szól, hogy egy külső „erő" megakadályozhat minket a célunk elérésében, ez pedig nyomasztó dolog. Ha ezt a tényt sikerül elfogadnunk, sokkal kisebb lesz a Záróbusz negatív hatása.

Ne foglalkozz a Záróbusszal – a Záróbusz igenis legyőzhető:

• Keress olyan versenyt, ahol nincs szintidő! Itt tényleg csak önmagaddal kell versenyezned.
• Sokszor találkozhatunk „bio-záróbuszokkal" is, akik egyáltalán nem olyan félelmetesek mint gépesített változatuk. Ők általában futva vagy kerékpáron követik a mezőnyt. Legtöbbjükkel még beszélgetni is lehet (persze ha tudsz futás közben beszélni, ami sok amatőr futónak elképzelhetetlennek tűnik, pedig tényleg lehetséges)
• Győzd le a Záróbuszt csapatban! Nevezz a versenyekre váltóban, szervezzétek úgy a csapatot hogy a gyorsabb futók kezdjék a versenyt – ők elegendő előnyt fognak összefutni hogy Te is befejezhesd a versenyt, a váltó csapatkovácsoló ereje pedig leírhatatlan.
• Végül: a Záróbusz általában nem Millenium Falcon, és igenis legyőzhető. A legtöbb futó előbb-utóbb képes lesz 7 perc alatti kilométerek teljesítésére, és semmi oka a Záróbusztól tartani.

Mi idén legtöbbször csapatban vállaltuk a versenyeket, és eldöntöttük hogy jövőre egyénileg is teljesítjük a félmaratoni távot. Nem félünk a Záróbusztól. Sikerülni fog, tarts velünk!