Az én hét kilométerem

2012.06.11. 20:47 :: mICK

2012 június 10: 19. K&H olimpiai maraton és félmaraton váltó, Budapest
Egy évvel életem első futóversenye (a 18. K&H) után újra a rajtban maratonváltóban... így történt:

Állok a váltózónában, kezemben egy pohár vízzel. Nézem az órát, lassan itt az idő. Végül Andrea feltűnik a kanyarban - én átbújok a szalag alatt, a fejemre öntöm a pohár tartalmát, úgy várom. Megérkezik: "akkkkkora PB-t futottaaam!!!" - vele örülök, talán puszit is adok, elveszem a váltóbotot, a kezébe nyomom az üres poharat (később nem értette, azt hitte szegény hogy vizet vittem neki...) és elindulok. Ha a köd nem lenne teljes, a fejemről csordogáló víz tovább lágyítja a képet amit látok. Elindulok, valahogy még meghallom ahogy Andrea leállítja az óráját, erről eszembe jut hogy nekem meg el kellene indítani, úgy is teszek.

Elhúzok a hangosan szurkoló-sikongató zöldpólós DK-sok mellett, ez további erőt ad. Kiérek a múzeum mellől, hosszú, elnyújtott léptekkel futok. Tudom hogy ez sok lesz, de nézem az órát, a pulzusom csak lassan emelkedik. Furcsa. Pittyen az óra, 1km. 4:28 ... úristen, és a pulzusom épp hogy csak átlépte a 170-et. Soha nem futottam ilyen gyorsan. Hülye vagy, akkora barom vagy, elfutod az első kilométeren... Majd meglátod, lassan emelkedik a pulzusod, de nem fog megállni és a Margit hídig se jutsz el. Odafele. Lassíts. Lépj kisebbeket. Lassíts. Ez az, a pulzus megáll 175-nél. Így "jó", bár még nagyon sok van hátra. 3 és fél ment ennyivel, de ez a duplája.

Pittyen az óra, 2km. 5:16. Ez még mindig brutálisan gyors... próbálom lassabb futók tempóját felvenni, futni mögöttük, de valahogy nem találom az ideális nyulat, vagy sokkal gyorsabbak, vagy utolérem őket. Szemben feltűnnek az első DK-sok, kiabálunk, ahol tudunk, pacsizunk. Nem emlékszem hogy ott kikkel találkoztam, de sokszor üdvözöltük egymást. Edit, Zsuzsi állnak a rakparton, fennhangon szurkolnak, bíztatnak. Ez mind erőt ad.
Kell is, hirtelen kezd elfogyni a kezdeti lendület. Lassíts, lassíts... ha nem lassítasz, meg kell állnod. Basszus, ez a rakpart észak fele emelkedik. De ez végülis jó hír, akkor délnek lejteni fog ... elérjük végre az északi fordítót, innentől kicsit könnyebb. Szembe újabb DK-sok, Zsuzsi, Edit, Saci (néni) beszélget valakivel.

Igazából meg is állhatnék. Simán belegyalogolhatsz, nem szégyen az!
Nem képzeled hogy megállsz! Irány tovább, ott a Margit híd, majd a frissítőpontnál sétálhatsz!

Érzem ahogy az utolsó csepp víz is elpárolog a fejemről, egy furcsa érzés önt el, mintha egy forró koronát tett volna valaki a fejemre, egy jól meghatározható sávban érzem ahogy a sugárzom a hőt a sapka alá.

Kezd iszonyatosan meleg lenni. Meg kéne állni. Dehogy állsz meg!

Pittyen a Garmin, 3 km. Mindjárt a felénél vagyunk. A pulzusom még mindig stabilan 174-175. Kicsit örülök hogy sikerül tartani a tervet ... de nem tudom hogy bírni fogom-e végig. Utolérem K. Andit, mellette végre nyugodtan futhatok. Picit lassabb nálam, na persze, neki ez már a harmadik köre. Tökéletes, mellette maradok, pár másodpercig észre sem vesz aztán ráköszönök. Nem tudom hogy beszéltünk-e... csak megyek. Megállni most már szégyen lenne (köszi Andi :-)), és mindjárt elérjük a párakaput. Onnantól meg pár méter csak a frissítés. Odaérünk, de annyira lájtos a kapu, hogy megállok egy pillanatra, hadd ázzak. Andi meglök, azt hittem viccből próbál tovább lökni... (később kiderül hogy nem, csak nem égett a féklámpám és belémszaladt... bocsi Andi :-)). Továbbhaladunk a frissítőpont felé, ott elválnak az útjaink. Keszthelyen már bevált, két pohár vizet kérek - egy a fejemre, a másikat gyaloglás közben elkortyolom hogy ne nyeljek félre ahogy tavaly. A pulzusom kifejezetten kellemes szintre esik vissza, erőt kapok, indulok tovább.

Újabb DK-sok jönnek szembe, hajrázok néha, pacsizunk - ez is nagyon nagy erőt ad nekem -, ismerősök, ismeretlenek szurkolnak a pálya széléről. Igyekszem megköszönni nekik. Rájövök hogy valami zavar, hát persze, a váltóbot, nem így szoktam tartani a kezemet, ez is felesleges energia. A karom alá veszem a botot mint valami árnyharcos tőrt és így futok tovább - hurrá, ezt a problémát is megoldottam. És mindjárt ott a Lánchíd!
Utolérem Sza Kri Artot és G.-éket (Krisz Katit kísérte, Andi velük futott, időnként picit előreszaladt). Üdvözöljük egymást, de már el is értük a hidat.

Pohár víz a fejemre, pohár víz az arcomba. Mire kiérek a híd árnyéka alól, újra rendben vagyok, mehetünk tovább. A fordító után indulok el igazán újra, elköszönök Krisztől és a hölgyektől és nekifutok az utolsó etapnak.
Ráköszönök a szemben érkező Verára, bíztatom. Látom Zolit is, utolsó köre, rajta azért látszik rendesen. Nincs energiám rákiabálni...

Tovább, tovább, bőven túl vagyunk az 5km-en, most már nem állunk meg. Hallgatom a többi futót. Valaki a hátam mögött: "látod, ez az amit mondtam, az adrenalin. máskor ennyinél már..." - mosolyogva bólogatok magamban.

Emel a térd, mi ez a minimál repülőfázis?
Hú de rohadt vicces srácok vannak a BSI-nél, tényleg, mekkora poén már a 6. kilométer végén felvezetni a mezőnyt a rakpart felhajtóra hogy aztán a túloldalon lemehessünk...

De a púp tetején van a legtöbb szurkoló, erőt adnak ők is. Emelkedőnek lassítok picit, vigyázok a pulzusomra, hogy aztán a lejtőn visszanyerjem a lendületet. Már csak egy rövid szakasz, az utolsó felhajtón megint lassítok picit, még be is kell érni, de most már tudom hogy jó lesz ez, nagyon. Eggyel több kanyar van a befutóig mint számítottam rá, de az már nem számít, itt vagyok, vége. Elrohanok a váltózónáig, ahol nem vár senki... körbenézek, vigyorogva kiabálom hogy "helóhelóheló", látom ahogy Kata felkapja a fejét és rohan váltani. Nem vártak még vagy két percig.

Ennél nem kell több... sikerült meglepetést okoznom :-)

... aztán ... aztán nem emlékszem. Filmszakadás, a következő hogy valahol találkozom Andreával és örülünk egymásnak :-)

EZ KURVAJÓVOLT.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fusscsiga.blog.hu/api/trackback/id/tr434581598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mottó

"It's very hard in the beginning to understand that the whole idea is not to beat the other runners. Eventually you learn that the competition is against the little voice inside you that wants you to quit." - George A. Sheehan

Friss topikok

Utolsó kommentek