Ismét egy Csigafutam, immáron a harmadik. Minden alkalommal úgy megyek oda, és úgy jövök haza, hogy igen, ez az, ilyet akartam, erre vágytam.

Lassan futni, jó társaságban - egészen pontosan olyan tempóban futni, ami jólesik. Általában a közösségi futások legnagyobb részének a tempója nekem még nagyon gyors, valószínűleg az is marad :), emiatt ahelyett, hogy élvezni tudnám, leginkább levegő után kapkodok.

Jó érzés azt látni, hogy amit Erával közösen kitaláltunk az jó, arra van igény, hogy egyre többen jönnek el, hogy várják a következőt. Jó, hogy van mindig hosszabb és rövidebb táv. Megvalósult az is, hogy senkit nem hagyunk el, hogy mindenkit megvárunk. Mindenki találhat maga mellé olyan futótársat, akivel végig tudja futni a számára kényelmes távot, a számára kényelmes tempóban. Ez tegnap volt akinek 7 km-t jelentett, volt akinek nyolcat, és volt akinek több mint 11-et. 

Különösen szeretem, hogy a végén nem elrohanunk haza, hanem kicsit még ott maradunk, együtt mindannyian, kicsit beszélgetünk, örömködünk, jól érezzük magunkat. Az előző két alkalommal tettük mindezt némi kakaós csiga illetve muffin és finom tea társaságában. Tegnap a Római parton üldögéltünk, kellemes koranyári időben, hekkel (Moby Dick-kel), lángossal, palacsintával, kolbászkákkal. Legközelebb fagyizni megyünk, már csak két hét :))). Várom.