Április 30. hétfő, 22:00 óra
Elküldtem az előző hetemet Olinak, jeleztem, hogy sok nekem a másfél óra, a végére mindig totál KO leszek. Megjött a válasz - Igyál többet, cukrosat, negyedóránként - ja és a vasárnapi hosszú futásom 2 óra. Hogy miiiiiiii?
Visszakérdeztem, az volt a válasz: Mutassam meg, hogy én vagyok az úr.
Rájöttem, hogy egyedül nem megy :) Úgyhogy kerestem nézőket a mutatványhoz. Szerencsémre jelentkeztek. Irány a Sziget, az legalább sík terep, nem amolyan dimbes-dombos mint erre felénk.
Május 4. péntek, 16:15
Decathlon, futófelszerelések részlege. Kulacstartó öv beszerzése. Izoporok és egyéb csodanyalánkságok polca - telekonferencia ultrás ismerősökkel, mit is kéne vennem. Mert Oli megmondta - negyedóránként izocucc, meg gumicukor/müzliszelet.
Május 4. péntek, 19 óra körül
A futótársakkal leegyeztettük az indulás idejét, a telefonszámokat. Miki már mindenkinek azzal kezdi: vasárnap 2 órát kell futnia :)), mármint nekem - a válaszok:
1. De miéééért?
2. Hát nem mondanám, hogy irigykedem.
3. Meglesz az, nem kell aggódni, amennyit futkároztok.
Indulás időpontja 12 óra, Árpád-hídnál a parkolóban
Május 6. vasárnap, reggel 9 óra
Szerencse, hogy az anyák napja leköti egy kicsit az energiáimat, na meg a DK Pszicho csoport megalakulása körüli teendők.
Május 6. vasárnap, délelőtt 11 óra
Hol van a....? Ez a legfontosabb kérdés. Mindjárt, mindjárt...
1. A kulacsomat elfelejtem rendesen lezárni, folyik.
2. A szigeti bejárónál belebotlunk egy ismerősbe, én a légkondi gombjával szeretném lehúzni az ablakot, és csodálkozom, hogy nem megy. Miki átnyúl, megoldja.
3. Az autónk 3 ajtós, tehát hátulról csak úgy lehet kiszállni, ha én kiszállok, ülés előrehúz... Na ez elmaradt, én kiszállok, ajtó becsuk, hátul Kriszta és Judit próbálna szólni, hogy hahóóóóóóó. Miki kiengedte őket :)
Vajon izgultam-e?
Május 6. vasárnap, 12:14
Rajt, Judit majd csak később csatlakozik, neki csak másfél óra a mai edzés. Andi próbál nyugtatni, hogy ő lassan kezd, majd pár perc múlva már csak a hátát látom neki is és Mikinek is, nem csodálom, nem mondhatnám, hogy túl gyors vagyok. Kriszta viszont mellettem - és ez így maradt 2 órán keresztül - egy rövid szünettel, amikor előreszaladt vizet vételezni a kulacsába :) Ő időről-időre megkérdezi: Pulzusod rendben? És egy ideig rendben is. Egy idő után felfedeztem, hogy meleg van - persze állítólag egyes rémhírterjesztők szerint szombaton melegebb volt, de én ennek nem dőlök be. Meleg van és kész. 160 helyett lehet 165 :) futunk, nézem az órámat, frissítek, beszélgetünk. Az első kör vége felé szembe megérkezik Judit és becsatlakozik. Kriszta megkönnyebbül picit, békésen alhat mellettünk tovább, kihevervén az előző estét. Végre nem kell koncentrálnia a társalgás minden pillanatára. Na nem mintha olyan magvas dolgokról beszélgettünk volna. Már a futás után megbeszéltük Judittal, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs miről csacsogtunk 2 órán keresztül. Első kör vége: Juhéé sziget PB, na nem valami ékes-fényes rekord, de akkor is :)
Második kör: Andi végképp elszáguld, várták a sziget kútjai :) Miki visszaszalad hozzánk - max. 30-40 méter lehetett a különbség, és próbálja tartani a hihetletlen fénysebességet velünk :) A lányok is kitartóak és a hajam is tart. A pulzusom kevésbé, de még mindig 165 alatt. Némi egészségügyi kitérő az uszodához, így jár aki sokat iszik. Miki és Judit előrefutnak, majd vissza. Kriszta kicsit meditál a fa alatt, miközben rám vár. Futhatunk tovább. És túl vagyunk a felén!! Némi séta, mert a pulzusom úgy gondolta, megnézi a laktátküszöböt, ezt meg mégsem hagyhattam. A második kör vége felé megkérem Mikit, hogy mivel ő gyors, ezért fusson el az autóig, és vegye ki a következő üveg innivalómat :) Ő boldogan elfut. Közben leteszteltük a "cipőtalpat is" - finom :) Gyümölcsös, gumicukorszerű, csak éppen lapos valami. Beszerzési helyét nem árulom el, de akik ismernek, azok könnyen kitalálhatják :) Az italom megérkezik, cseppmentes a kulacs, csak elfelejtettem rázárni a kupakot.
Belekezdünk a harmadik körbe: Én jelzem Mikinek, hogy menjen, hiszen találkozója van az Irammal, most már csak túlélem, itt vannak a lányok, meglesz ez. A lányokkal gyorsan közlöm, hogy 2:00:00-kor stopper és én leállunk, onnantól max gyaloglás. Ők kitartóan kérdezgetik, hogy mennyi a pulzusom - hát még 170 alatt. Kriszta többször mondja, hogy inkább sétáljunk, csak bírjam ki végig. Én megnyugtatom, hogy bírom. Egyelőre azonban futunk - a céljaim csökkennek - már nem érdekel a pulzusom, úgy érzem ha azzal foglalkoznék, és még ennél is lassabban futnék, akkor totál lemerevedne a lábam. Közben szúrni kezd az oldalam. Úristen, ilyet utoljára gimiben éreztem az iskolakörnél. Majd arról kezdek gondolkozni és beszélni, hogy mostantól csupa új rekordom lesz, és már itt is az első: tadaaaaaaaam - távolsági rekord megdöntve - már több mint 13,39 km-t futottunk. Következő fontos pont: 1:41 - huhh, ezen is túlvagyunk, már kijelenthetem, hogy még ennyit soha nem futottam. Végre visszafelé futunk, már közel van az a parkoló, meg az a fekete autó. A pulzusom egyre kitartóbban ostromolja a 170-et. Közben Judité még mindig csak a kellemes tartományban, Krisztáé meg egyenesen alacsony - ezekre nem hat se a nap, se az irtózatos, szaharai hőség, se az a rengeteg kilométer, az elképesztő gyorsulásainkról már nem is beszélve. Minden bal oldalon lévő kerítés után várom, hogy felbukkanjon a szálloda, de tutira ideépítettek még néhányat az elmúlt 1 órában, mert akkor még nem volt ilyen sok létesítmény. Megiszom az utolsó kortyokat - úgyis van kút a végén - és már csak arra gondolok, hogy legalább a 3 kör meglegyen ez alatt a 2 óra alatt. Hogy közben már 175 felett járok? Sebaj. Már látom a fekete autót, ott a vége.
Május 6. vasárnap, 14:17
És..... Megcsináltam :)))
Köszi nektek csajok, és köszönöm a fő-fő támogatómnak is, Mikinek :)
