A Záróbusz

2011.12.17. 16:29 :: mICK

Image copyright: http://kellytarltons.co.nz/

A Záróbusz az alvázasok törzsébe, azon belül a ragadozók rendjébe tartozó vérszomjas faj. A Záróbusz méretei és egyéb jellemzői alfajonként változnak és igen eltérőek lehetnek. Hossza elérheti a 10-12 métert, tömege a 10 tonnát. Vadászat közben sebessége eléri a 7 perc / km-t. Élőhelye igen változatos, a Föld szinte minden kontinensén előfordul. Általában négy keréken közlekedik, bár egyes alfajok hátsó végtagjai megvastagodtak. Rendszerint utcai futóversenyek környékén vadászik. A Záróbuszok szintidő alatt teljesítő futókkal táplálkoznak.

A legtöbb amatőr futó életében eljön az a pillanat, amikor megfordul a fejében, hogy jó lenne magát kipróbálni egy szervezett futóversenyen. És ezt milyen jól teszi! Aki már vett részt ilyen versenyen, az tudja, hogy a futóversenyek (mint általában a társas események) hangulata semmivel sem hasonlítható össze. Versenykörülmények között az ember teljesítőképessége ugrásszerűen megnő, ilyenkor születnek a legjobb idők (Personal Best-ek – PB-k), kovácsolódnak össze csapatok, születnek hosszú távra szóló kapcsolatok. Nem szabad kihagyni!

Van azonban egy kis bökkenő, a versenykiírásban sokszor megjelenik az alábbi fenyegető tétel:

„A mezőnyt 7 perc 30 mp/km tempóban záróbusz követi. Amennyiben a mezőny utolsó tagja ennél gyorsabb tempóban fut, abban az esetben a záróbusz őt követi. Akit a záróbusz beér, fel kell szállnia, a rajtszámát áthúzzák, a célterületre nem léphet be."

És ez még semmi, arról szemérmesen senki sem beszél hogy mi történik azután: a Záróbusz által összefogdosott szerencsétlenek nyilvános megszégyenítésben részesülnek, a (természetesen célterületen kívüli) végállomásra érkezve az áthúzott rajtszámú áldozatok a Futótársak megvető pillantásával övezve kezdhetik meg sokéves száműzetésüket egy távoli lakatlan szigeten, persze közvetlenül a felnégyelés után.

Mindez persze nem igaz. A Záróbusz funkciója az, hogy segítse a sérülteket (kiugrott bokával-térddel még kilométereket „futni" már nem akkora élvezet), jelezze a szervezőknek a futók elhaladását (hogy ne kelljen fél napra lezárni a várost), felszabadítsa a futóútvonal mentén felsorakozott zenészeket, hogy ne kelljen napestig püfölniük a dobokat a környéken lakók legnagyobb megelégedésére. Persze az is igaz – ahogy azt egy jó barátom elmondásából tudjuk –, hogy a Balaton-átúszás zárókompjára felmászva még ő is meglepődött, hogyan tudnak fejlett, sportos, életerős férfiak ilyen nagyon, nagyon, NAGYON szerényen üldögélni, lehetőleg kerülve a szemkontaktust...

Még nem volt szerencsém a Záróbusz vendégszeretetét élvezni, a Záróbusz-para néven ismert fogalom azonban egyáltalán nem ismeretlen. A buszra felszállni azért rossz, mert azzal végérvényesen bebizonyosodott, hogy elbuktál, feladtad a harcot. Sokunk nem a dobogóért, hanem önmagáért versenyez, sokszor nem is az idő, „csak" egy-egy verseny – táv – befejezése a kitűzött cél. Lehet, hogy ez a záróbusznál csak egy-két másodperccel lassabb tempóval sikerülhetett is volna, különösen ha nem számítjuk a sarkunkban haladó monstrum fenyegető tényét. A Záróbusz-para tehát arról szól, hogy egy külső „erő" megakadályozhat minket a célunk elérésében, ez pedig nyomasztó dolog. Ha ezt a tényt sikerül elfogadnunk, sokkal kisebb lesz a Záróbusz negatív hatása.

Ne foglalkozz a Záróbusszal – a Záróbusz igenis legyőzhető:

  • Keress olyan versenyt, ahol nincs szintidő! Itt tényleg csak önmagaddal kell versenyezned.
  • Sokszor találkozhatunk „bio-záróbuszokkal" is, akik egyáltalán nem olyan félelmetesek mint gépesített változatuk. Ők általában futva vagy kerékpáron követik a mezőnyt. Legtöbbjükkel még beszélgetni is lehet (persze ha tudsz futás közben beszélni, ami sok amatőr futónak elképzelhetetlennek tűnik, pedig tényleg lehetséges)
  • Győzd le a Záróbuszt csapatban! Nevezz a versenyekre váltóban, szervezzétek úgy a csapatot hogy a gyorsabb futók kezdjék a versenyt – ők elegendő előnyt fognak összefutni hogy Te is befejezhesd a versenyt, a váltó csapatkovácsoló ereje pedig leírhatatlan.
  • Végül: a Záróbusz általában nem Millenium Falcon, és igenis legyőzhető. A legtöbb futó előbb-utóbb képes lesz 7 perc alatti kilométerek teljesítésére, és semmi oka a Záróbusztól tartani.

Mi idén legtöbbször csapatban vállaltuk a versenyeket, és eldöntöttük hogy jövőre egyénileg is teljesítjük a félmaratoni távot. Nem félünk a Záróbusztól. Sikerülni fog, tarts velünk!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fusscsiga.blog.hu/api/trackback/id/tr273471117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szami69 2011.12.17. 19:34:15

Sikerülni fog!! Hajrá!!!

mICK 2011.12.18. 14:17:39

@szami69: Komolyan gondoljuk, köszi! :-)

Szirénke 2011.12.19. 08:28:27

Hajrá Miki, menni fog! Nem olyan félelmetes az a záróbusz (én még nem is láttam), és állítólag elég szociális fajta.. A Nike-n pl a nagy meleg miatt min. 10 perccel a szintidőn túl kezdett csak gyűjtögetésbe..

Domesticdragon · http://domesticdragon.blogspot.com/ 2011.12.25. 22:30:58

Az első félmaratonom záróbusszal KEZDŐDÖTT!!!! ...de meglett és tanultam belőle és marha agy hősnek éreztem magam... igazad van lassú futó ne menjen szintidős versenyre... de nem tragédia a záróbusz sem, legfeljebb jól felszívod magad a következő versenyre... :o)

Mottó

"It's very hard in the beginning to understand that the whole idea is not to beat the other runners. Eventually you learn that the competition is against the little voice inside you that wants you to quit." - George A. Sheehan

Friss topikok

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása